A komment hosszú lett, s nem fért a dobozába (vagy csak nem jelenik meg, amikor ellenőrzésként megnyitom? az ok lényegtelen), szóval postolom:

Folytatás az előző bejegyzés kommentjeitől: Neeeem :) a dolog a következő (kb ezen a ponton készíts elő egy teát/szendvicset, mert hosszú): ha mindenki, akinek jó gondolata van, bedobná a közösbe, akkor a nagy rész fegyvert csinálna, kis rész békét. Végül, sok pusztítás után a békés marad, persze újra elterjed a petricsészében. Teller és a hidegháború óta tudjuk, hogy valóban ki tudjuk égetni az összes ember-bacit a táptalajjal együtt. Mostanság, egy-egy ötlet a gyermekded felelőtlen ember kezébe is képes lehet pusztító erőt adni... Két példa:
- fiatal srácok/csajok, akik felszedik a programozási tudást, megértik a háló rendszerét, használják és kárt okoznak vele... talán lecsukják majd őket, de addigra megtörtént, sorsokat tettek tönkre.
- wikileak... avagy aki a hatalom kasztját akarta beláthatóvá s belátóvá tenni, még ma is üldözik (kiadatási perek stb) itt persze épp a hatalmi oldal a gyermek.
Ezen a ponton, noha csak két példát emeltem ki az ezernyi közül, két dolog jön képbe:
- egyrészt, nem akarom egy-egy dőre/hisztis/önző vagy TVsorozaton/wow-on/szektás vagy párt-agymosáson bekattant Gyermek miatt kiégjen a petricsésze, mert monduk egy-egy ötlet lehetővé tenné a könnyed hozzáférést kilotonnás témákhoz, vagy házi vírusgyártáshoz(nem gépihez, de amit ott művelnek az jó példa, hogy lenne amelyik megtenné a biológiaival is) esetleg sokkal komolyabb hatású dolgokhoz. Persze nem az ember, hanem minden más felületi (bolygó) élőlény miatt, amelyekből, akár békés civilizáció is fejlődhetik pármillió éven belül, amelyik valóban érdemes egy exodusra s nem ilyen elcseszettül irányított sáskarajként. - másrészt, ha meginog a rendszer, még ha vagyoni alapon törik is meg a bizalom/hit rendszer(újraelosztási/kontroll hiba), akkor jó eséllyel megszűnnek a szekták/vallások/pártok, ugyan szép nagy tömegmészárlások/háborúk/tömeges éhség és szomjúság után, de újraalakulna a társadalom, jó esetben nem MadMax stílusban, de valszeg azonos elveken, mert saját érdekből inkább nem választanak alternatív megoldást azok, akik jó pillanatban jó helyen lennének a közösségbeni kulcs-poziciókhoz...
Persze éppezért nem feltétlen kell durva átmenet, csak néhány jó elv, hogy az alternatív úton folytassuk, de éppen itt van a pont: Nem leszek próféta, nem leszek mártír (már így is kétszer meghaltam más "keze/autója/stb" által ebben a testben és emlékszem rá... kb jelen kérdésem az Emberhez: "Abbahagynád végre a meggyilkolásom ismételgetését, te pöcs? Már az eddigiek is elég volt ahhoz, hogy elküldjelek a faszba, ha nálam keresel választ..."), persze hogy emlékszem, eléget voltam a túloldalamon hozzá, s nem adom át az "üzenetet" ami nem is üzenet igazán, csupán egy teljesebb összkép ami taníthatna/reményt adhatna/mutathatná amit mostanra igazán érteni kellene... De nem is áll szándékomban tanítani s éppen így, magam módján az Ember felett mégis ítélhetek, mégsem zajos pusztulást és megújulást okozva, hanem csendesebb elmúlást, önpusztítást, visszasüllyedést abba az állapotba, amikor az Ember nem volt globális hatalom a földi élet felett.

S végül az Ember sora pillanat a galaxisok között, ha még e Földön elbukik, nyomtalanul tűnve el, úgy hát nem lesz alkotója is azok sorsának... nagy cucc, majd másik faj.

Lehet, hogy valaki időnként tényleg megváltást keresett, de megvenni/elvenni akarta, valaki más pedig megváltást igért de senki sem értette meg valójában... az Ember ellöki a megértést... De komolyan, a szekták kifejezetten tiltják a világ megértését, az oktatási rendszert omlasztják, a hozzáférést gátolják, hogy a tömeg buta és naív legyen, a felsőbbrendű lény képe eleve erre való és minden amibe beleártják s belerágja magát, a túlvilág képe pedig a görcsös félelem keltésére a tömeg fejlődésének meggátlása érdekében, persze önkontroll (értsd: barbárabb környékeken lincselés) által, civilizáltabb környékeken ellehetetlenítés következményeképp börtön/éhhalál/kivégzés/stb... a hétmilliárdból gyakorlatilag hat és fél tulajdonképp drogos... a maradék fél pedig dealer... és az is akar maradni... hát LEGYEN is az, ez épp elég, nem kell ide armageddon. A rákos Ember elpusztul anélkül is, hogy szándékosan rálépne egy élesített aknára, vagy leöntené magát benzinnel és beleszívna egy gyújtott cigibe... habár ez a benzin-cigi hasonlat éppenséggel történik, de voltaképp lényegtelen a belső önpusztításhoz képest...
Én pedig nem emésztem magam ilyesmin, nem idegeskedek rajta, nem vágok eret, nem hisztizek, nem tüntetek, megértettem, tudomásul veszem, nem akarok áttörni a tömegen erősködve, nem szándékozom téríteni. Nem játszok szent embert, sem pedig bölcset, mert ez lehet ugyan egyfajta beavatkozási mód, de Gandhi és Teréz anci' is csak őrlődtek benne, valójában mégsem változott az irány, bármit mondtak is bárkinek. a háttér szerveződése éppen ugyanaz mint azelőtt, pusztán a nevük maradt fenn fogalomként, de arra nem törekszem magam felől. Csak a technológia és a kontroll kifinomultsága változott időről időre. Csóró melósként arra van lehetőségem, amire. Tapasztalatként megélem az utolsó békés világ-helyek egyikét, megpróbálok társat találni hozzá, illetve immár ez a része úgy tűnik, hogy kimarad. Nem számít, akkor hát élvezem a természet szépségeit, a szellőt, a zenem s a zeném harmóniáit, nyugodt mosolyogva lebegem végig az elmúlást, mint óriás terráriumot belülről nézegetve, e pici világot.
- az agar-agar hasonlatod egyébként szép, falánk bacik híznak a békésen vegetáló s leölt, alga-vér táptalajon

láttam ma valakit, kb velem egy magas srácot, aki érdekes, furán valamiképp, mintha ismerném, nagyon is, még a családját is (alacsony és duci anyuka és hug?! Mindhármat emlékezetből le tudnám rajzolni...), csak a nevek hiányoznak és a kapcsolódó történet (durván deja-vu) az pedig nálam soha nem véletlen. Pont ásítás közben pillantottam meg s már el is tűnt. Nem volt időm alaposabban megnézni/belenézni, talán ezért volt érdekes. Nem számít, már tova a pillanat, de úgy érzem, még találkozom vele.

Ideje kiiktatnom magamból az ilyen dolgokat, hogy másokra figyelés, mindig kegyetlenül megbántam utólag.

Ezért is van, hogy NEM tekintek el a céljaimtól, a lehetséges alternatíváim körülményeitől, mint például: partner összhatása, megvalósítások bizonyos háttér-szerveződései... ha nem megfelelőek akkor inkább más úton járok, aminek az adott tényező többé nem része... Persze ez, a szándék lehetséges indokaiból vesz el, a cél így nem változik, csak megszűnik.

Sodródva, s inkább tovatűnni az adott folyószakaszból, mint rossz helyen kikötni, ami nem én vagyok, ami taszítja minden porcikám.

Furcsa így, mintha más történetét élném, amit már előre elolvastam ám oly rég, csak a gondolatmenet fordulópontjait okozó pillanatok képei maradtak volna, mint látni engedve ahogy a dolgok másként történnek, mint kellene, de a kép akkor látszik csak a valóságban is, amint épp azt és onnan látom, deja-vu, mint egy elkallódott régi álom, pont úgy, ahogy akkor történt, csak a pillanat maga más eseményláncot okoz. Mintha az a bizonyos kéthasú óraüvag egy ismételt fordítás során leesett volna a polcról és épp szilánkokra törne az időben.

s a történet így, csak egy törött árnyék, kavargó betűk, elégett tervrajz, majd inkább üres, kitépett lapok.

Fura, akárhány helyen laktam Angliában, minden esetben a szoba/lakás kilátásának része volt, alkalmanként, hogy valaki marharépa, egy műhelybe való kis dekopír fűrésszel próbált kb szálanként sövényt nyírni...
persze az ilyesmit nem másfél órás folyamatos használatra tervezik, az eredmény általában egy új eszköz vásárlása...

BAAAZZZZ, ismét ránéztem a kinti zajforrásra, most ugyanazzal a dekopírral betonsaroknál füvet "nyír"... vicces lesz, amikor a ROZSDÁS kerítéstartó szögvasakhoz ér és tucatjával ugranak le a fűrészfogak, pattog a rozsda, ugyebár nincs rajta védőszemcsi és pont a várható törmelék-szóródási iránnyal ellentétben bámul bele a cselekménybe :D

Utólag:
- a képen az új éjjeli lámpám lényegi alkatrésze ( fekete fény :D )
- a dekopíros szomszéd, újabb fél óra elteltével erős gépzörejt, üvöltözést, majd végre csendet produkált.

Úgy tűnik, az elmúlt 2-3 hét valami Medárdos eső-hónap helyi alternatívája volt, persze ha már a napciklus intenzitás-maximumán vagyunk akkor az utcavégi tavacska erősebb párolgásából kialakuló felhőzet (atlanti) értelem szerűen több esőt is jelent... legalább az édesvíz-tartalékokat jelentő víztározó tavacskák/tározók/vízgyűjtők szintje emelkedik... már azokon a környékeken, ahol a közpénz nem csak szeméttelepek és temetők töltésére hasznosul, hanem jövőteremtésre is.
A szárazságra eső előtt kell felkészülni, az áradásra pedig a következő előtt.

(persze a víz tárolása tórendszerben, mindkettőre megoldást kínálhat)

Vasárnap nálam járt néhány, régebbről ismerős látogató -erről pénteken már tudtam, így a szándékos alvás-rekordom csak szombaton űbereltem-, Londonban szabadidőztek egyébként, ám a szeles-, szolidan szemerkélős idő okán a jó kis tervezett programokból semmi nem úgy lett, ahogy tervbe vettük, így sajna korán léptek is. Nemmellesleg A srác is velük tartott. Így, közelebbről kontaktolva immár biztosan tudom, hogy ő 1 megfelelő partnerjelölt... persze csak lépésről lépésre lehet bármit is, illetve júni közepéig kb szabad hétvége híján és elütő időrendek okán nem is tudunk találkozni, ami végül lehet, oda vezet, hogy mikor kifutok az időből, inkább feladom/törlöm sok mással együtt, avagy, ha addig nem kezdődik el valami, akkor nem is fog soha... de akkor már nem is fog érdekelni, vagy hiányozni.

Talán a légnyomásváltozás rájátszik, az általános jó alaphangulat ellenére, belül egyre inkább nő egy hiányérzet, 1 valaki társaságára vágyom és ugyan nem is jöttem össze vele (még nem tudom, hogy alakul, de szeretném), nélküle valahogy most csendes, hideg van bennem, persze nem olyan amitől fáznék, hanem olyan, amitől nem érdekel a társadalmi külvilág, nem érdekelnek az emberek, kortól/nemtől és aktuális tevékenységtől függetlenül, kikerülöm, még egy kósza szemkontaktus se, persze munkahelyen igen, az legalább picit lefoglal, a munkatársak sem a saját kiindulópontjaikat tükrözik felém, zenét dúdolok, álmodok.
(az állatokkal nincs ilyen bajom, sőt, azok épphogy nem félnek ilyenkor, nincs sem ítélet sem szándék a szemük mögött)

Mozgó tárgyak csak a többi ember, ahogy ekkor testileg én is csupán, most nem gondolkodom egy töredék másodpercnyit sem az összefüggéseiken, nem érdekelnek a problémáik, a hiánybetegségeik és függőségeik. Kinyíltam s most csukódom kicsit inkább. Valaha volt lelki pánikszobám, mibe gyerekként mások elől picit tán enyhe autizmusként menekültem, ahonnan nézve minden csak tárgy és mindenki éppoly idegen, amennyire egy szabályok szerint mozgó tárgy lehet, ismét abba térek vissza pihenni, mint csendes lelki folyadéktérbe, ahol valamennyire én sem létezem,
azaz mégis, csak nem számít, lényegtelen, mert ekkor épp, a létem egyik célja vagy szándéka sem teljesül... ezért inkább a csend, épp csak annyira, hogy ne tudjon bennem fájni semmi sem, az sem, hogy egy komoly érzelmi kötődés határán egyensúlyozok amikor eszembe jut a kérdéses srác s amíg nem tudom, hogy alakul-e, addig nem akarok belé zuhanni, még az örvény szélén evickélni sem, -mert az egyfajta lelki kardio edzésként álreményekkel és apró reménytelenségekkel húz le-
s nem részem a feladás, csak a kilátástalanért nem változtatok, de őróla még nem tudom... bár sokat gondolok vele közös képi világot.

A műholdas sorozatkép 1, órával ellenirányban forgó felhőrendszert mutogat fölénk, ennek örömére az elmúlt hét esős volt, illetve gyanúsan az lesz a köv hét is. Persze a napsütést "kellemes séta+teendők" ízesítéssel fogyasztottam szabadidő gyanánt.

Közben végigolvastam 1 jó könyvet, amire kb fél éve vártam...

majd félretettem újraolvasásra

Sajnos a következő hétvége -ugyan hosszú hétvég lesz- mégsem a korábbi terveim szerint alakul -1valaki másnak-, így inkább egyedül töltöm, pedig ráérek, ergo szombaton megdöntöm... az alvásrekordom,
vasárnap ismét, hétfőn újfent, közben gondolkodom, felébredés után feljegyzem amit érdemes, majd edzés + valami napi program kedv szerint +1 könyv.
(de legalább a felesleges időből telik... elvégre, egyelőre egyedül eltöltve, ettől eltérő elnevezés eléggé elfogadhatatlan erre)

Sötétlila a fehér mögött

csillan nedves kavicsok millióin,
hullámok ütemesen mind koptatva,
szelíddé lágyuló, matt-öreg felszín,
s tengervíz, fényvastaggá vékonyodva. (Saját, most)

Az óceánról visszaverődő fénynek így erős napsütésben három árnyalata van:

kék, zöld és... sötét-mély lilásfehér ?

ez utóbbi annyira a színskála vége, hogy már majdnem UV...
persze ez nem is átszűrt fény, mint inkább a levegő alatti vízhullámok hártyányi, görbült-feszült felületének szembántón erős visszverődése...

(festményen, a hullámok közé törten érdekes-szépen mutatna, mint újszerű tenger-hangulat, persze érdekes kontrasztban festhető csak, a világoskékkel és a tengerkékkel, szinte fehéresszürke horizonttal és a távoli-közeledő zöld-szürke árnyékot vető, épphogy csíknyi viharral, a képen kívüli -de a fényeknek irányt adó- nappal ellentétes oldalon)

Az elmúlt hét során volt pár korán kelés, mert alvás közben eszembe jutott pár ötlet/vázlat és elég jónak találtam őket, hogy felébredjek és feljegyezzem (részben ezért nem írtam blogbejegyzést sem, másrészt inkább merengőre vettem a hangulatot s nevettem e világon is sokat)... 
persze nem csak 1-1 gondolatcímet firkáltam papírra, hanem néhány oldalas részletes vázlatok és sok mellékgondolat álltak rendbe a képernyőn, néhol felvetve egy-egy kutatható kérdést is. (franc se tudja, lehet, hogy az egyiket majd kiadható állapottá bővítem, idő, életkedv, anyagi állapot és párkapcsolat  okozta alkotó hangulat szerint)

Többek közt:

- Egy korrektebb modell a naprendszer kialakulására, nem az a gagyi parasztvakítás egy összetömörült porfelhőről... ami túl sok megválaszolatlan kérdést okoz a komolyabban belegondolóknak, némi működésképtelenséggel és önellentmondással körítve...

- Az emberi differenciálódás egy érdekes jövőképe (folyamatban), amely szükségszerűen túléli e kor azon társadalmi paradoxonjait, mik a különbözőségen át önmagukat+egymást támadják.

- Egy működtethető képviselet+ellensúly rendszer, ami előbb-utóbb a következő lépés lesz a Föld gazdaságpolitikai evolúciójában (ellentétek és hatalmak alakulása)... nem a pénz-mérhetőség-befolyás-érdek-ellentét-pénz körvonalat bogoztam tovább, azt bármely gazdasági lap megteszi.

Azért volt két komolyabb ötlet is, de azok nem rendszerelméletek, inkább leendő technológia...
(olyat ide még vázlat szintjén sem, nehogy a gugli meglássa)
ami sokkal fontosabb, gondolkodtam a sráccal kapcsolatban magamon is, kibontva pár kérdéskört és miértet, csak mert álmodozni azért jó dolog :)

Persze, csak azért vázoltam a fentieket, mert a srác inkább magával ragad, így jelenleg nem érdekelnek annyira, hogy foglalkozzam velük, pusztán memoriterek egy-egy későbbi kidolgozásra, azon esetre, ha úgy alakul a helyzetem, ahogy tervezem. A másik alternatíva mellett inkább törlés lesz a sorsuk, ahogy sok másiknak is.

Minthogy a lehetőségek közt éppoly valószínűséggel jelen van, mint a közeledés, a távolodást is elfogadom válaszként. Azt is tudom előre, hogy szarul fog esni, éppúgy, mint amennyire a fellegekbe emel az ellentéte. Noha van válasz amit szeretnék kapni és van, amit nem, elvégre alapvetően ahhoz idomítom a jövőt, ettől még merek kérdezni, sőt, kell, anélkül elszalasztanám az igen lehetőségét is.

Van egy srác aki még érdekel, sőt évek óta valahogy mindig is potenciális partnerként gondoltam rá, de voltaképp az egyetlen megfelelő ember, akivel igazán szivesen eltölteném ezt az évszázadot, persze párként, talán -úgy érzem- hozzá is én állok legközelebb néhány szempontból.

Úgy érzem, ideje feltennem pár kérdést hamarosan, amíg még képes vagyok objektíven ítélni vele kapcsolatban, mert a rég elkezdődött belezúgás kezd meredek pályagörbét felírni énképem elméleti grafikonjai közé és eléggé sok mindent maga köré rendez bennem, amióta ismét kapcsolattartunk avagy beszélgetek -is- vele (legalábbis eléggé ahhoz, hogy picit remegjen a kezem, miközben ezt kb magamnak kimondva épp, vele gondolva, naplóvá gépelem) tehát ideje... aztán aszerint vagy igen, vagy nem.

Furcsa, évekre előre látni a fordulópontokat, de a kimenetelt nem... tudom, hogy nekem ez lesz az utolsó igazán fontos útelágazás... sőt, talán az egyetlen ami valaha is számít? A többi csak következmény, talán visszamenőleg is... noha a kimeneteleket számomra, alternatívánként már ismerem?!

Mielőtt elfelejteném, ugyan egy héttel később, de azért még csak idefér a naplóba: igen, volt itt is húsvét, locsolóvers jellegű udvarlást és magömlés jellegű locsolást azért csak módjával, kaptam csokitojást is, ami kisgyerekkorom vége óta érdekes számomra (kb azóta gondolkodom a társadalmi hazugságok mögöttes tartalmairól is), merthogy az általam tapasztaltak alapján a húsvét:

Az ártatlanok kínzása és kivégzése köré szervezett közösségi élvezetek ünnepe.

Mindig is az volt, a tavaszünnepek áldozatai óta, sajnos még mindig szokásban van, valahol az erőszakos baszás és a gyilkosság élvezetének ünnepe maradt, noha jelképesen, nyuszik mögé és megalázott+kivégzett bűnbakok mesebeli feltámadása mögé rejtve, de azért sokakat a mögöttes vallási ideológia még jelen században is lincselésre, ártatlanok megalázására-, kínzására- és alkalmanként közösségi gyilkolására inspirál a szadizmus kiélésének közösségi élményével egybekötve, merthogy az úgy látszik, kezdetlegesebb kultúrákban még sajnos legális, noha bújtatottan is.

Sajnos egyes -eleinte közbizalmat kihasználó- szerveződések ezt a lélektörő jelenséget félelemkeltésre és elnyomásra, közellenségkép-keltésre használják, később bebörtönzésekkel és kivégzésekkel is egybekötve akár, de amíg törvényerőre nem jut a félelem és a vele járó elnyomás, addig is bandákba szervezett ifjoncaikkal bújtatottan a háttérben működve, hatalmi bázisaik erősítésére, szellemileg csőlátásúvá tett fanatikusaik elvadítására, erőszakossá tételére élnek vele, persze korai szakaszban ez csak utcai és iskolai erőszaknak tűnik, bandázásnak, diszkriminációnak, de mögötte mindig ugyanaz van: egy, bármilyen felsőbbrendűtől és közösségtől való félelmet keltő ideológia, avagy az azt használó politikai és/vagy vallási szekta.

Aki gondolkodik, annak nincs szüksége vallásra, aki gondolkodik az a létezésben hisz, a tapasztalatai által éli és érti meg, önmagáért kedveli azt, nem pedig félelemből, nem mások kijelentéseiből, ideológiáiból.